The Emperor cichlid is the biggest cichlid in the world.

Habitat:  It inhabits the surface waters of shorelines throughout the lake.

Maximum Standard Length:  26" (65cm), although it has been reported to achieve 36" (90cm) in nature.

Minimum Tank Size:  A tank of at least 90"-100” long,  40" heights, and   50”wide in size is required. Even this would only suffice for a single fish, housed alone.

Tank Setup:  Decor isn't really important, as these are pelagic surface dwellers. A substrate of sand is recommended, as the fish use this to build their nests. Other than this, provide as much swimming space as possible. Filtration and tank maintenance need to be excellent on a tank containing fish of this size.

Temperature:  75-82°F (24-28°C)

pH Range:  7.5-9.0

Hardness:  10-25°H

Diet:  Piscivorous by nature but adapts well to prepared foods in captivity. Offer a varied diet using a good quality cichlid pellet as staple, along with lots of meaty fare such as prawns, mussles, earthworms etc.

Compatibility:  It's not particularly aggressive with anything too large to fit in its mouth but, due to its size, the choices are fairly limited. Small fish will definitely end up on the menu. In all honesty it's best kept alone, but in a massive tank companions could include Frontosa, Aristochomis sp. or large Mbuna.  Conspecifics are tolerated while the fish are very young, but as they begin to mature, the fish display a lot of aggression towards one another. Once a pair forms they will not tolerate any member of their own kind within their territory.

Sexual Dimorphism:  Males are larger and more colourful than females.

Breeding:  Captive breeding has occured several times, but only very rarely in the hobby. Obviously, a huge tank, vat or even small pond is required. This should contain several large, flat rocks and a sandy substrate. Obtain a pair in the usual way, by purchasing a group of young fish, allowing these to pair off naturally. Once a pair forms the remaining fish should be removed as soon as possible or they may be harassed to death. Experiments using other species to act as 'target' fish for a spawning pair resulted in them being largely ignored.

It seems that the species is not sexually mature until it is at least 12" in length. Apparently, spawning is initiated by the female. She stops feeding and begins to excavate a pit in the substrate. When she has finished, this can measure well over 12" in diameter. Usually this is where she will lay her eggs. In some other cases, the eggs have been laid on a flat rock surface.

During spawning itself, the female lays batches of eggs in lines, in a similar way to many other cichlid species. The male then descends to fertilise these. This is repeated until the female is spent. Aquariums spawns generally consist of only a few hundred eggs, but in nature a single brood may contain as many as 10,000!  Incubation takes around 72 hours. Both parents stand guard over the brood during this time. Once they've hatched, the fry are moved to a pre-excavated pit in the substrate, situated away from the spawning site. They become free swimming in another 48 hours or so. The pair continue to be incredibly protective and will not hesitate to attack anything entering their territory. This includes the hands of the unwary fishkeeper! Be careful if performing tank maintenance, or if you decide to remove the fry.  Considering the size of their parents, the fry are quite small. They need infusoria or similar as first food, but can be offered microworm or brine shrimp nauplii after 2-3 days on this diet.

Notes:  A fearsome predator, this is one of the biggest cichlids in the world. It is rarely seen in the hobby, its open water lifestyle making it difficult to catch or even observe it easily. It's currently the only species in the genus. The meat is highly prized in some of the countries bordering the lake and is apparently very tasty.

A tanganyikai császársügér

Boulengerochromis microlepis

Maximális  hossza: 90 cm.

Minimum akvárium méret:   Legalább 250 cm hosszú,   80 cm magas, és   100 cm széles   legyen. 

Berendezés: Díszítés, növény nem igazán fontos, hiszen ezek a nyílt felszíni lakók.  Vastag, 20-30 cm –es  homokréteg ajánlott, mert a halak ezen építik az ívási fészket. Az említetteken kívül, biztosítsunk  lehető legtöbb helyet azt úszásra.

Szűrés: erős, nagy teljesítményű szűrő ajánlott, mivel ezek a  nagy  halak sokat esznek, és ebből fakadóan sokat ürítenek.

Hőmérséklet: 75-82 ° F (24-28 ° C) érték legyen.

pH tartomány:   7.5-9.0

Keménység:  10-25 ° H

Táplálkozás: Mindenevő.   Hallal táplálkozó, ragadozó természetű, de jól alkalmazkodik a  fogságban. Változatos étrend segítségével szép színeket, és nagy termetet érhetünk el. Garnélarák, rovarok, földigiliszták, minőségi tápok ajánlottak.

 Íme egy haragos hím példány.

Összeférhetőség:  Nem különösebben agresszív faj, de  ami befér a szájába, az veszélynek van kitéve, hogy el is fogyasztja.  Egyedül tartsuk a császársügéreket, vagy nagy testű sügérekkel párosítva: Frontosa, Aristochomis, de ezekkel is csak addig lesz viszonylagos békében, amíg nem áll párba, mert az ívni szándékozó pár minden más halat elüldöz.

Szexuális dimorfizmus:  A hím nagyobb és színesebb, mint a nőstény.

Tenyésztés: Fogságban való szaporítása  többször is előfordult, de csak keveseknek sikerült. Ennek oka, hogy szaporításához egy hatalmas tartályra,  vagy akár  tóra van szükség. Ennek tartalmaznia kell néhány nagy, lapos követ és sok homokot. A faj nem ivarérett, amíg legalább nem éri el a körülbelül 30 cm  hosszúságot.  Ívás előtt a pár elkezdi kiásni a gödröt az ikráknak, ami akár 1-1,5 m széles is lehet. Amikor befejezték a gödörásást, a nőstény lassan lerakja a gödör aljára a több ezer ikráját.  A hím ezután ereszkedik le megtermékenyíteni ezeket. Ez addig ismétlik, amíg a  nőstényben ikrák vannak.  Akváriumokban általában csak pár száz ikrát raknak,  de a természetben egy fészekalja  tartalmazhat 10.000-et is.

 A kelési idő is körülbelül 72 óra. Mindkét szülő részt vesz az ikrák őrzésében a költési idő alatt.  Miután a kis halak kikeltek, a pár továbbra is hihetetlenül védő és nem fog habozni, hogy támadja a területükre úszó más állatokat. Ez vonatkozik az akvarista gazdára, és a könnyűbúvárra is. Figyelembe véve a szülők méretét, az ivadékok meglehetősen kicsinyek.. Szükségük van infusóriára, vagy hasonlóra, de lehet kínálni mikróférget,  vagy sós lében garnélarák naupliát.

Megjegyzés: Ez a félelmetes ragadozó, az egyik legnagyobb bölcsőszájú hal a világon. Ezért ritkán tartják hobbiból, de akinek van, az többé soha nem mondana le róla. Ez jelenleg az egyetlen  faj a Boulengerochromis nemzetségben. Sajnos a húsát számos országban fogyasztják, ezért mára a császársügér is veszélyeztetett fajjá vált.

Amazonaszi akváriumok- The amazonas biotope aquariums

The Amazon biotope aquarium is a popular set up kept by numerous aquarists, from beginners to experts. Most beginners start out with community aquariums with fish and plants from all corners of the world, but keeping a biotope aquarium is by no means more difficult than keeping an international community aquarium. If you are a beginner, you should therefore not hesitate to set up an Amazon biotope aquarium, as long as you are okay with sticking to sturdy plants and fish species from the Amazon region until you gain more experience. Setting up a biotope aquarium is actually ideal for a beginner since all plants and fishes will need exactly the same water conditions, water temperature etcetera to thrive. So, what is a biotope aquarium? As you might have guessed already, a biotope aquarium is simply an aquarium containing plants and animals from the same biotope. An Amazon biotope aquarium will for instance only contain plants and fish native to the Amazon region in South America.

Aquarium decoration
The Amazon waters are densely grown with aquatic plants and including a lot of live plants is recommended if you want to mimic the Amazonian environment. Also include plenty of bogwood and allow the bogwood to colour the water. Hardcore enthusiasts arrange the bogwood in a tangled fashion to make it look as if it had got stuck in the aquarium after drifting down the Rio Amazon.

Water chemistry and quality
The water in the River Amazon and its tributaries is soft and acidic, and most waterways have dark water. The darkness is caused by naturally occurring humic acid. The recommended pH range in an Amazon biotope is pH 6.0-6.9. Some species will prefer even more acidic water, down to 5.0-5.5. When it comes to water hardness, the GH should be around 3-7 and the KH 2-4. The water in the Amazon is soft and acidic and usually highly coloured because of all the humic acid. Much of the light is cut off by overhanging trees, but where the light does penetrate through there is a rich density of aquatic plants. Those are the wild conditions, but the fish that come from there have also become domesticated over many generations, and because of this they are more accustomed to living in harder and less acidic water than their wild relatives. Quite a high proportion of all the common community fish originally come from this vast region.

Paracheirodon axelrodi group in nature.

Keeping the water quality up is naturally important. The amounts of ammonia and nitrite should be below detectable levels and the amount o nitrate should never be allowed to rise above 10 ppm. How often you have to change the water depends on aquarium size, filtration, fish species and fish density, but changing 20-25% on a weekly basis is a good rule of thumb.



Always keep an eye on the pH-value in your aquarium since the bogwood can make it drop to far down.

Water temperature

The recommended water temperature for most Amazonian species is 74-78 degrees F (23.5-25.5 degrees C).

Light
The sun is very strong in tropical South America, but as mentioned above the water in the Amazon region is often very dark due to high levels of humic acid. The water is also shadowed by overhanging lush vegetation in most parts of the Amazonas. If you want to keep light craving plants in your Amazon biotope aquarium you will need 2-3 tubes with spectrums for plant growth that stretches the entire length of the aquarium and comes with proper reflectors. If you do not have a lot of light, stick to low-demanding Amazon plant species.

Amazon biotope fishes
A lot of popular aquarium fish hails from the Amazon region and will love to be placed in an Amazon biotope aquarium. If they have been captive bred for generations they might have adapted a tolerance for harder and less acidic conditions, but many of them really flourish when they are placed back in the type of environment that their ancestors hail from. Be careful however, changes always have to be slow and gradual.

Arowana the giant predator

If you want to set up an Amazon biotope aquarium, you can for instance use almost all types of small tetras, since a lot of them (but not all!) hail from the Amazon region. The Amazon region is also home to a lot of popular catfish species, such as Whiptail catfish, Bristlenose catfish and Corydoras catfish. Other suggestions are Hatchetfish, Pencilfish and larger characins such as the commonly available Silver Dollars. If you have some previous experience on keeping the water quality up, you can for instance go for Dwarf cichlids. Angelfish is another alternative, but not if you want to keep small tetras because the Angelfish will consider them lunch.

Care
Basic care is exactly the same as any other community aquaria in most regards. Allow the bogwood to colour the water slightly - this will give the tank a far more authentic look and will also alter the light spectrum to one that suits the higher plants more than algae.

Clearwater and Victoria Amazonica.

A careful eye must be kept on the pH, since bogwood has a tendency to cause the pH to drop to dangerous levels. It may be necessary to add something to buffer the water from time to time (Kent pH Stable is ideal). Regular partial water changes of about 20% weekly should be carried out, and the new water should have some trace elements added to it.

You will need
The tank can be of any size but big is best: 500 liter for recommended.

Because of using a large amount of real plants, two lighting tubes should be used with reflectors. A power-filter will create good localised water movement. Several large pieces of bogwood are used for the main hard landscaping. Set up the tank with all the equipment and then arrange the bogwood - try to aim for a tangled effect as though the wood had collected there after drifting down stream. Once you are happy with the arrangements put the plants in place.

Feeding
All the fish will thrive on a diet of flake and live or frozen food. The bristle-nose catfish will also keep any algae at bay.

The herbivores will generally leave the plants alone if they are fed with -
- Lettuce
- Cooked peas without their skin
- Algae pellets/wafers
- Sliced cucumber

Omnivores will require flake food and some live or frozen food two or three times per week.

Amazon biotope plants
A lot of commonly available plants hail from the Amazon region. You can for instance pick plants from the Echinodorus genus, e.g. Echinodorus paniculatu (Amazon sword), Echinodorus tenellus (Dwarf sword plant) and Echinodorus amazonicus. Eleocharis acicularis, also known as Hair grass, is another popular Amazon species. Cabomba and Myriophyllum are other alternatives, but they need quit a lot of light to do well.

Amazon Sword: 
Echinodorus amazonica

Once planted up the plants should be allowed to settle in for at least one week before the fish are introduced, but longer would be better. There must also be LOTS of plants if they are to out-compete the ever present algae.














Az Amazonasz és csodálatos élővilága

Az Amazonasz folyam, és annak élővilága mindig is csodálattal töltötte el az embert. Dél-Amerika elég nagy kontinens - egy ekkora terület más-más vidékein pedig a természetes környezet nagyban eltérhet. Ha csak az Amazonas vidékére szűkítjük a meghatározást, még akkor sem vagyunk pontosak. Sioli vizsgálatai alapján háromféle víztípust különböztetünk meg:

A fehérvizű vidéken, amelyhez a főfolyam is hozzászámítandó, az Andokból származó szervetlen hordalékok fehéres-zavaros színezetet okoznak. A partvidék már közepes vízállásnál elmocsarasodik. Ameddig a folyam eljut, nincsenek zárt őserdők, ehelyett mangróvebozót található.
Az átlátszó vizű vidékeken a folyók nem szállítanak sem a forrásterületről származó hordalékot, sem humuszt nem sodornak magukkal. A szavannák által megszakított, magas fekvésű őserdőt és bozótot a folyók a legnagyobb vízálláskor sem öntik el.

A feketevizű vidékeken az esős évszakban az aljnövényzetes magas erdőket és a bozótokat a folyó hetekre elárasztja. Az elrothadt növényrészeket a víz magával sodorja, s ez az egyébként átlátszó vizet sötétbarnára festi. Természetesen minden víztípus külön biotóp, mindegyiknek megvan a saját többé-kevésbé speciális állat- és növényvilága. Az akvaristák közt a legismertebb talán a barna, vagy fekete vizű vidék. A legtöbben erre az élővilágra gondolunk, ha az amazonasi biotópról van szó. A következőkben szeretném bemutatni a világ halakban leggazdagabb folyóját az Amazonast, annak is a legismertebb barna vizű vidékét.

Dél-Amerika területe 17,8 millió km2. Meglehetősen egyszerű tagolódású, tengerpartja csak kevéssé tagolt. Nyugaton húzódik az Andok, a keleti részen pedig a folyók nagy hordalékos síkságai terülnek el. Területét számtalan folyó szabdalja fel, ezek közül a leghíresebb az Amazonas. Az Amazonas Dél-Amerika legnagyobb folyama, a világ egyik legnagyobb folyamrendszere. A hatalmas vízgyűjtőterület rendkívül gazdag és sokoldalú halfaunának biztosít életteret. Maga az Amazonas a perui Andokban eredő két folyó (Maranon és Ucayali) egyesülésből származik. 6280 km hosszúságban szeli át a dél-amerikai kontinenst. A folyamvidék a 200-nál több mellékfolyóval és a vízgyűjtő területekkel együtt 7 millió km2.

A folyómederben óriási tömegű víz zúdul le: 190.000 km3 egyetlen másodperc alatt. A víz hőmérséklete mindig 20 °C felett van. Az esős évszakban olyannyira felduzzad, hogy elönti a környező vidéket és valóságos tórendszert alkot. A nagy vízmennyiség miatt az ártereken csak a magasabban fekvő területek és a fák csúcsai látszanak ki a vízből. Az Amazonas majdnem párhuzamos az Egyenlítővel, trópusi területen fekszik. Ebből következik, hogy a hőmérséklet magas, a levegő páratartalma nagy. Ez a vidék az őserdők otthona. Az Amazonas-medence trópusi őserdeje a legnagyobb összefüggő esőerdő a világon. Mivel az Amazonas rendszeresen kiönt, a partján található buja őserdőkben nem tud kialakulni a tápanyagban gazdag humuszréteg. A bomló növényi anyagokat a folyó tovasodorja és az ezekből kioldódó huminsavak barnára festik a vizet. Ezeket hívjuk fekete vizeknek (ilyen pl.: a Rio Negro is). A lágy vízben kevés a csiga, kagyló, hiszen nincs mésztartalom, amelyből házaik felépíthetnék.

Az Amazonas környéki vizek a széles folyamok kivételével árnyékoltak - a dúsan tenyésző növényzet miatt. Medrük sziklás, nagy kövekkel és rengeteg növényi anyaggal: sodródó ágakkal, beszakadt fatörzsekkel, alámosott gyökerekkel. Ezek mind nagyszerű búvóhelyet biztosítanak a számtalan halfaj egyedeinek. A növényzet a napsütötte részen dúsabb, a nagyon árnyékos területek növénymentesek. A parti sávban mocsári növények nőnek, ezeket az áradás rendszeresen elborítja, víz alá kerülnek. Dúsan tenyésznek a víz tetején a különféle úszó növények, mint pl. a vízijácint. Néha olyan vastag szőnyeget alkotnak, hogy akár egy felnőtt ember súlyát is megbírják.
Az esős évszakban friss vízzel telnek fel a folyómedrek, a nagy víztömeg átlépi a medret, elönti az árterületet, ahová szétszélednek a halcsapatok. Eljött a pezsdülés, a szaporodás időszaka. A parti növények között zajlik a halak ívási rítusa. A dús növényzet leveleire rakják ikráikat és a sekély, könnyen felmelegedő vizekben sereglenek szét az ivadékok. Ilyenkor bőségesen találnak táplálékot, ám az év nagy részében kevés táplálékhoz jutnak.

A folyórendszer vizeit minden szinten benépesítik a halak. Egyesek - pl.: a baltahasú pontylazacok - a víz felszínéről szedegetik a vízre hulló rovarokat, mások - pontylazacfélék, sügerek - a középső vízrétegben vadásznak az apró planktoneleségre, míg a ragadozók belőlük rabolják táplálékuk. A folyók fenekén különféle harcsák rejtőznek, az aljzatban ráják bújnak meg, míg a vízben lévő köveken, faágakon és gyökereken megtelepedő algákat különféle algaevő harcsák eszegetik.

L200 pleco:

Pterophyllum scalare, azaz vitorláshalak csapata.

Vörös arowana, a két méterre is megnövő ragadozó:

Parachromis motaguense sügérpár ivadékait vigyázza


Amazonasz akváriumok ajánlott mérete minimálisan 300 liter , de ha nagyobb sügéreket is szeretne bele, akkor már 500 literes, vagy annál nagyobb medence szükséges. Egyes fajok ugyanis elérik az 50-70 cm-es testhosszt is!!


Ha amazonasi biotóp medencét szeretnénk berendezni, akkor feltétlenül figyelembe kell vennünk a természetes közeget: a víz meleg (akváriumi körülmények közt ez 25-30 °C-ot jelent), lágy, savas. A meder fölé hajló fák miatt sötét van. Ezt az otthoni medencékben is figyelembe kell venni: nem szabad nagyon erős fénnyel megvilágítani az akváriumot. A víz az oldott növényi anyagok miatt sárgás színű (talán a tea színéhez hasonlítható). Ezt a hatást tőzegkivonattal, vagy sok gyökér, vasfa vízbehelyezésével érhetjük el. A meder alját finom talajjal kell borítani, célszerű valamilyen sötét anyagot választani - pl.: apró bazaltzúzalékot - ami jól kiemeli a halak színét. A természetes hatás elérése céljából a talajra célszerű kéregdarabokat, jól kifőzött leveleket helyezni.

A pontylazacok akváriumát finom levelű növényekkel, a nagyobb testű halakét kardfű félékkel dekorálhatjuk. A víz leárnyékolása miatt és dekorációs szempontból is hasznos a vízfelület egy részének úszó növényekkel való lefedése. A medence hátsó részén néhány kardfű tövet is elhelyezhetünk. A berendezésnek a halak igényeihez kell igazodnia. Az amazonasi halbőség, a fajok változatos szokásai nem mindig egyeztethetők össze, ezért figyelembe kell venni a biotópon beül is a fajspecifikus igényeket.
A pontylazacok jól megférnek a páncélos harcsákkal.
Az elevenszülők könnyen tarthatók együtt kis csapatokban, míg a medence alját páncélos harcsákkal tehetjük élénkebbé.

A diszkoszhalak jól megférnek a Corydoras család tagjaival, bizonyos pontylazacfélékkel, a víz felszín közelében pihenő baltahasú lazacokkal.
A vitorlások mellé, akárcsak a diszkoszokhoz nyugodt halak társíthatók, de nem szabad kis termetű pontylazacokat telepíteni akváriumukba, mert azokat elfogyaszthatják.
A változatos harcsafélék külön harcsás-medencében tarthatók, némely faj társítható ez imént felsorolt halcsoportokkal is - ilyenek az algaevő fajok.
A ragadozó harcsák külön akváriumba kerüljenek, akár a közvélemyén által vérengzőnek tartott, meglehetősen érdekes piranják.
A késhalak néhány faja (mint pl. az Apteronotus albifrons) könnyen tartható együtt más békés halakkal, míg mások ragadozó természetűek.

Nagyon érdekes, ám kényes halak a békés sügérfélékkel együtt tartható édesvízi ráják, mint például a Potamotrygon leopoldi:

No ezt a rájafajt már nem tesszük az akváriumba!

A sügérfélék külön kasztot alkothatnak. Jól mutatnak együtt páncélos, vagy algaevő harcsákkal.
Egy vegyes, dél-amerikai medencét is berendezhetünk a békés, hasonló igényű fajokkal.

Cichla temensis, a 80 centis óriás.

A variációk száma végtelen. Van, aki a fajspecifikus medencére esküszik, míg mások szerint az igazi biotóp akvárium nem egy faj természetközeli módon berendezett akváriumban való tartását jelenti, hanem egy olyan vízi életközösség létrehozását, amelyben több, egy területről származó halfaj és egyéb élőlény - pl.: puhatestűek - él együtt a természetes környezetükben megtalálható növények közt. Utóbbi elv követői szerint a medence minden szintjét be kell népesíteni élőlényekkel.
Bármelyik elképzelés áll közel hozzánk, az Amazonas fajokban gazdag élővilága számtalan lehetőséget nyújt egy érdekes, sokszínű akvárium berendezésére.

Forrás: Hans Frey: Az akvarista kislexikona

A világ legnagyobb amazonaszi biotóp akváriuma Dél-Amerikában található

Ha Ön is szeretne egy Amazonasz biotóp akváriumot, bátran írjon nekem!

Küldje el az akvárium méreteit, azt is, hogy milyen színű bútort szeretne alá, és mi hamarosan árajánlatot küldünk a címére. Címünk: aquabuilder@gmail.com

Egy kis kedvcsináló az akvárium hobbi elkezdéséhez

Az afrikai sügérek már több, mint egy évszázada díszítik Európa és Amerika akváriumait, és hazánkban is egyre több fajuk található meg. Népszerűségük nem a véletlen, hanem a szokatlan faj, és színgazdagságuk műve.

Többségük a partszéli sziklás-köves élőhelyeket népesíti be, gyakran irdatlan tömegben. Természetesen nem csak sziklás területek vannak a tavakban, a homokos aljzatú részeknek is megvan a maga sajátos sügérvilága, sőt a nyílt vizet kedvelő fajokból sincs hiány. A hazai akvaristák között leginkább elterjedt sügérek azonban többé-kevésbé a sziklásabb helyek lakói. Növényből nem sok akad az eredeti afrikai élettérben, tehát az igazán természethűen berendezett afrikai sügéres akvárium (vagy inkább jókora medence) „bútorzata” lényegében csak egy nagy rakás, átlag autókeréknyi méretű és egyhangú, komor, szürkés színű sziklából áll, amit a lehető legrendetlenebb módon hányunk egymás hegyére-hátára a jól átmosott folyami homok aljzaton.
1864-ben Livingstone második expedíciója megállt pihenni a Malawi tó partján. Éhesek voltak, halat fogtak, de már a parton feltűnt nekik, hogy ehhez fogható színgazdag, különleges halakat egyikük sem látott korábban. A csapat egyik lelkes tagja, Albert Günther rajzokat és leírást készített a halakról és elküldte a londoni British Museum szakértőinek. Harminc évre rá George Albert Boulenger a Günther által felfedezett halakon felbuzdulva nekiindult felfedezni az afrikai nagy tavak élővilágát. Tíz évre rá 3 kötetnyi fajtaleírással tért vissza. Az afrikai sügérek története azonban korábban kezdődött...
A Malawi és Tanganyika tavak egy vulkáni gyűrődés során kialakult törésben helyezkednek el. A két tó édesvizű; vízrendszerük zárt, azaz nem érintkeznek Afrika más vizeivel. A tavak nagyjából 20 millió évesek, vízszintjük, tengerszinthez viszonyított magasságuk, és alakjuk is sokszor változott. Mindkét tavat túlnyomó többségében csak itt előforduló (ún. endemikus) sügérfajok népesítik be (85-90%).

A halbiológusok szerint mindkét tóban egy-egy ős-sügérfaj élt. A gyakori vízszint-változás hatására azonban ezek populációi elkülönültek, és a természet törvényei szerint a mutációk hatására genetikailag is megváltoztak. A Malawi tóban élő közel 600 endemikus halfajból mintegy 540, míg a Tanganyika tó 200 endemikus fajából közel 180 sügér. A két tó - és a sügérek - az evolúció talán utolsó, ma is működő nagyüzemei. Szegény Darwin, ha láthatta volna őket, bizonyosan nem a pintyek csőrével példálózott volna.
Afrikában még a Viktória tóban található jelentősebb sügérpopuláció, de ezek a fajok Magyarországon ritkaságszámba mennek. A nílusi sügér meggondolatlan betelepítése miatt szinte valamennyiük veszélyeztetett. Sokan már csak akváriumokban lelhetők fel, és sajnos többüket még a lelkes akvaristáknak sem sikerült megmenteniük a kihalástól.
Az afrikai sügéreket  fantasztikus színgazdagságuk, és   változatos viselkedésformájuk, hosszú életkoruk (ami akár 10-15 év is lehet), és különleges szaporodásmódjuk tették őket sokunk kedvenceivé. 

Valaki már megrendelte az  afrikai sügéres akváriumát.


Afrikai sügérek az akváriumban:

A legfontosabb tudnivaló: ezek a halak nem valók kis akváriumba, és más halakkal történő társításukat is alaposan át kell gondolni. Sokan követik el azt a hibát, hogy megvásárolnak egy pár centis, csodaszép színekben pompázó sügért és beteszik a család kedvenc neonhalai, bettái és mollyjai közé. Sügérünk megnő, és pár hónap múlva magányosan fog úszkálni, mert vagy megette, vagy  kizavarta az akváriumból a kis halakat.. Éppen ezért kell viszonylag nagy (250 l-től felfelé) és gondosan berendezett akvárium számukra - jól megválogatott, társításra alkalmas lakótársakkal.
A kifejlett afrikai sügérek hossza 5-35 cm közötti, de legtöbbjük 15-20 cm-re nő (vannak nagyobbak is, de ezeket nem tartjuk akváriumban). A hímek és a nőstények gyakran külső jegyeikben (szín, méret, mintázat) is nagy különbségeket mutatnak.
Az ideális akvárium mérete fajtafüggő. Kis testű homok- és csigasügérek 50-150 liter körüli akváriumban is jól elvannak, a színpompás Malawi tavi mbuna sügérek számára 250 litertől kezdődik az ideális méret, a Tanganyika tavi Tropheusok pedig 500 liter alatt számításba sem jöhetnek. A meglehetősen nagy helyigény oka az afrikai sügérek természetes élőhelyén keresendő.
Az afrikai sügérek többsége a part menti köves (görgeteg) zónában él.
 A különböző élőhelyeket részletező térkép.

Itt a hímek egy-egy nagyobb követ és annak közvetlen környezetét (ezt revier-nek nevezzük) védik. Ide csalják a beikrásodott, párzásra hajlamos nőstényeket. A többieket azonban elég vehemensen próbálják távol tartani. A szakzsargonnal revier-tartásnak nevezett viselkedés hevessége fajonként - sőt, bizonyos esetekben egyedenként is - változik. Szintén fajonként változik a revier-tartás időszaka. Egyes fajoknál csak a szaporodás idején figyelhető meg, másoknál állandó, de szinte valamennyi esetben csak fajon belül tapasztalható. Ennek ellenére kifejezetten ellenjavallt a magányos, vagy párban tartás. Az afrikai sügérek többsége csapathal, fajonként 6-10 példány az ideális létszám. Így a területét védő hím figyelme is több felé oszlik, és akár több nőstény is beikrásodhat egyszerre.
A halak viselkedéséből kiindulva célszerű az akváriumban sok búvóhelyet biztosítani. A kifejlett halak méretével számolva ezek lehetnek nagyobb kövek, vagy kilyuggatott, lefelé fordított virágcserepek. Mivel az afrikai sügérek gyakran túrják az aljzatot táplálék után kutatva, nem érdemes többszintes kőépítményeket építeni, mert ezek könnyen összeomolhatnak. A sügérek viszonylag ijedős halak, ezért érdemes az akvárium hátterét és esetleg oldalát is perlitbetonos vagy műgyantás műszikla háttérrel bevonni. Növények telepítése csak néhány sügérálló fajból ajánlott, ezek a Cryptocoryne, és az Anubias fajok.
Anubias nana:

 

 Cryptocoryne aponogeton

Az afrikai sügérek igen szapora halak. Megfelelő tartási körülmények esetén a nőstények könnyen beikrásodnak. Legtöbbjük szájköltő, ami a halak esetén az ivadékgondozás talán legfejlettebb - és leglátványosabb - formája. Párzáskor a hím egy nagyobb lapos kő fölé csalogatja a nőstényt. A halak egymásnak ellentétes irányban, oldalvást fordulva forognak. A nőstény tojik egy ikrát, ezt egy félfordulatot megtéve a szájába veszi, és a hím ott termékenyíti meg.

A hím ikrafoltjai után kapó nőstény, szájában a megtermékenyítendő ikrákkal.

Mindez addig ismétlődik, amíg elfogynak az ikrák (fajtól függően 20-120 ikra is lehet). A nőstény ezután egy csendesebb zugba vonul, és addig tartja az ikrákat a szájában, amíg azok kikelnek. Ez alatt a 2-3 hét alatt gyakran végez tátogó mozdulatokat (így juttat friss oxigént az ikráknak, ezt nevezzük forgatásnak), és semmilyen élelmet nem fogyaszt. Miután kiengedte az ivadékokat, veszély esetén még jó néhány napig engedi őket visszabújni a biztonságot jelentő anyai szájba. Akváriumi tartás esetén a forgató nőstény különösen veszélyeztetett, kevés a búvóhelye, és mivel nem táplálkozik egyre kevésbé képes elhárítani a többiek zaklatását. Ezért célszerű erre az időszakra egy kisebb akváriumba különvenni.
Táplálásuk nem jelenthet gondot, hiszen a legjobb minőségű sügértápok és a fagyasztott plankton hazánkban már szinte valamennyi komolyabb halkereskedésben elérhető. Ezek ugyan nem olcsók, de az eleség megválasztásával nagyon óvatosnak kell lennünk, mivel a gyenge minőségű vagy szennyezett szárított eleség könnyen betegség kialakulásához vezethet. Az élő plankton (népszerű nevén vízibolha) szintén nem javasolt, mert több fajta,  fertőzést okozó élősködő is elszabadulhat az állományban.
Ha elhatározzuk egy afrikai sügéres akvárium felállítását, a halakat mindenképpen tapasztalt és hozzáértő tenyésztőtől vásároljuk. Sok kereskedés tart sügéreket, de sokan még a fajok neveit is keverik. Többek között ezért is célszerű a halak latin neveit használni. Ne szégyelljünk szaktanácsot kérni a társítás kialakításában (halak fajtái, száma), mert így sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, és talán nem utolsó sorban halainkat.És végül ne sajnáljuk a pénzt a minőségi akváriumra, és a megbízható szűrő- fűtő- és más berendezésekre, mert ezek hosszútávon fogják biztosítani csöppnyi, pár száz literes vízi világunk életfeltételeit, és biológiai egyensúlyát.



A TANGANYIKA TÓ

A Tanganyika-tó a három nagy tó egyike Közép-Afrikában (3° 20' - 8° 48' dél és 29° 5' - 31° 15' kelet). A világ második legnagyobb vízmennyiségű tava a szibériai Bajkál-tó után.
A tóhoz 1859-ben az angol katonatiszt-földrajztudós, Richard Burton jutott el először, majd 1860 és 1947 között rengeteg felfedező út indult. Közöttük a legnagyobb Leloup volt (1946-1947), melyben Max Poll is részt vett. Az õ felfedezéseik ma is alapjául szolgálnak ismereteinknek a tóval kapcsolatban.

A Tanganyika tó és a parti helységek nevei.

Elhelyezkedése: A tó a Nagy Hasadékvölgy nyugati ágában helyezkedik el egy hegyfalakkal határolt völgyben. Afrika legnagyobb hasadéktava, felülete alapján pedig a kontinens második legnagyobbja. Afrika legmélyebb tava és legnagyobb édesvíz tárolója. Kiterjedése észak-déli irányban 673 kilométer, átlagos szélessége 50 kilométer. Területe 32 892 négyzetkilométer, partvonala 1828 kilométer, átlagos mélysége 570 méter, legnagyobb mélysége 1470 méter (az északi medencében). Hegyi tónak számít, hiszen a tengerszint feletti magassága 773 méter. A tó átlagos felületi hõmérséklete 25 °C – általában 25-26 °C, de az esős évszakban a 29 °C-ot is elérheti. A víz keménysége 10 és 18 nk között változik, pH -ja 7.5 – 9.5 (átlag 8.4) vezetőképessége pedig 550-600 mikroSiemens, valamint 300-400 mg oldott ásványi anyagot is tartalmaz. A nagy mélység és a tropikus éghajlat (alacsony hőingás) miatt a víztömegek keveredése a tóban nagyon alacsony fokú, ami azt jelenti, hogy a mélyvíz úgynevezett "fosszilis víz", ami anoxikus, azaz kevés benne az oxigén: a Tanganyika-tó 200 m-nél mélyebb részein, a keveredés hiányában egyáltalán nincs oxigén. A világ legtisztább tava, a normális látótávolság – a folyóbeömléseket kivéve – 15-20 méter. A tó vízgyűjtő területe mintegy 231 ezer négyzetkilométer. Két nagy folyó ömlik bele és számos kisebb folyó és patak, a fő kifolyása a Lukuga folyó, amely a Kongó folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. A tavat körbevevő magas hegyek miatt a gyűjtőterület viszonylag kicsi. A fő befolyás a Ruzizi folyó (északról, a Kivu-tóból) és Tanzánia második legnagyobb folyója, a Malagarasi folyó (keletről). A Malaragasi a Tanganyika-tónál is öregebb, régebben a Kongó folyóban folytatódott. A tavon négy ország osztozik: Burundi, Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK), Tanzánia és Zambia. A KDK a tó 45 %-át, Tanzánia 41 %-át birtokolja.
Említésre érdemes, hogy a Tanganyika-tóban élő állatfajok háromnegyede endemikus. A 402 faj 169 genusba tartozik, ebből 57 nem és 293 faj endemikus (benszülött). Ezek az adatok azonban változhatnak, hiszen a tó élővilága még nincs 100%-ban feltérképezve, ill. folyamatosan fejlődik, változik. Igen sajátos a csigafaunája is, nagy részük szintén bennszülött és feltűnően hasonlít bizonyos tengeri fajokra, ill. krétakori csigákra. Hasonlóképpen egyedülállóan sok a benne élő rák és kagyló is.

Élőhelyei: Élőhelyei biotópokra oszlanak, két fő területe van, a part menti és a nyíltvízi terület. Az akváriumokban általában a part menti élőhelyek halait tartjuk, a nyíltvízi halakat a tó körül élő emberek élelemforrásként halásszák.
Három főbb övezetet különböztetünk meg: sziklás, kavicsos, homokos. A tófeneket a parttól számított kb. 10-20 méteres távolságban szublitorális övezetet nevezzük

Sziklás litorális övezet:
Kialakulása valószínűleg a földlemezek mozgásának és vulkánok tevékenységének köszönhető. Másik tényező a vízszintnek a sziklás parti részek magasságáig való emelkedése. Ebben a zónában a természet által véletlenszerűen kialakított sziklás alakzatokat találunk, melyek nagyon jól tagolt élőhelyet biztosítanak a territóriummal rendelkező fajok részére. Itt a gyengébb, üldözött halak számtalan menedékhelyet találnak. Ezt a zónát három részre osztják: üledékes, üledékmentes, kavicsos. Az üledékes rész 3 méter alatti terület, ahol a sziklák még mindig algákkal fedettek, de ez jóval gyengébb a felsőbb rétegek algáinál. Ebben a rétegben mindent karbonát réteg fed be. Az üledékben leggazdagabb zónák közelében homokot is találunk, amely a sziklák egy részét is fedi. Az üledékmentes rész nagyon hasonlít a sekély parti élettérhez, amennyiben ez a rész 0,5-5 méter mélységig terjed. Jellemző erre a rétegre, hogy 30–300 centiméter nagyságú kövek találhatók itt, amelyek szikladarabokon fekszenek. A partvonal meredeken lejt és a homok teljesen hiányzik. A víz a homok hiánya miatt nagyon tiszta, ez kedvez az algaképződésnek, ezért ezen a területen nagy számban fordulnak elő a nagy testű algaevők: Simochromis, Tropheus, Petrochromis neméből. Táplálkozásukból adódóan ezek a fajok 0,5–15 méterig fordulnak elő. A kialakult képződmények repedéseiben, barlangjaiban találnak otthonra a barlangban ikrázó fajok is: Neolamprologus, Chalinochromis, Julidochromis fajok. Ezek a fajok viszonylag kisseb testűek, mindannyiuk meghatározott területtel rendelkezik, általában párban, néha kisebb nagyobb csoportokban, de egyedül is előfordulnak. Rovarlárvákkal, apró rákokkal, zooplanktonnal táplálkoznak, sőt egymás ivadékait sem vetik meg. Nagyon kedvelt halcsalád ebben az övezetben a fogaspontysügéreké Cyprichromis mely itthon lazacsügérként terjedt el (tévesen).

Kavicsos övezet:
ezt a zónát kisebb nagyobb kavicsokból álló kőmezőként képzelhetjük el. Mélysége 2–8 m, a napsugárzás hatására a kövek fény felőli oldalélén zöldesbarna alga képződik. Halakban nagyon gazdag, köztük nagyon sok a fentebb említett növényevő is, de vannak olyanok is, amelyek csak ebben az övezetben találhatóak meg. Ezek a kisseb méretű fenékjáró sügérek: Spathodus, Eretmodus, Tanganicodus. Ezek a fajok felismerhetőek támaszkodó mellúszójukról, alsó állású szájukról és félig nyitott szájukban mindig látható fogaikról. Megtalálhatóak ebben az övezetben kisebb nagyobb barlangban ikrázó rablóhalak Julidochromis, Chalinochromis, Neolamprologus. Itt is találunk táplálékspecialistákat, a csigaházakat összeroppantani képes halakat pl. Neolamprologus Tretocephalus.

Homoki övezet: 

Cyathopharynx furcifer pár ívási dombját építi a homokos övezetben

Itt a víz már nem olyan tiszta és főleg az átmeneti övezetben található növényzet, többnyire Valisneria és Myriophillum. Ennek a résznek a talaja finom szemcséjű homok, melyet a homokszemcséből összetapadt lazább szerkezetű kövek tarkítanak. A kőzetek közelében él néhány barlangban ikrázó faj, de sokkal jellemzőbbek, az un. homoki sügérek: Callochromis, Xenotilapia, Cyatopharinx. Ezekre a halakra jellemző a nagy szem, támaszkodó, rövid, zömök mellúszó, csillámló pikkelyeik, melyek a rejtőzködésben segítik őket. Ezek a fajok nem feltűnő színezetűek, csak ritkán színesednek ki, mivel a tágas homokpadokon a rejtőzködés hiánya miatt jobban ki vannak téve a ragadozóhalak és madarak támadásainak.

A sziklás területekhez kapcsolódva a lapos homokpadokon 10-30 méteres mélységben élnek a csigasügérek kisebb-nagyobb telepeiken. A homokzónák átalakulhatnak iszapzónává, ez kétféle lehet: laza konzisztenciájú lebegő részecskékkel teli iszapréteg, mely általában a folyótorkolatokban található, vagy egy tömött állagú iszapréteg, ahol csak néhány barlangásó kistermetű halfaj él.




A Malawi tó

Mikor David Livingstone számos afrikai expedíciója közben egy nagy tó partjára érkezett, a hatalmas vízfelület láttán az ott élő őslakóknál érdeklődött a tó neve iránt. Az ott halászó őslakosok a „Nyassa” nevet emlegették neki, ezért a felfedező a térképén be is jelölte „Nyassa tó” névvel. Ekkor még nem tudta, hogy a helyiek nyelvén a „Nyassa” szó eleve azt jelenti, hogy „Tó”.

A Malawi tó - ahogy ma hívják - a helyi lakosok számára nagy jelentőséggel bír. Tekintettel a környező országok és népcsoportok szegénységére, létfontosságú számukra, hogy a nagy tó évente több tízezer tonna halhússal látja el a körülötte élőket.
A Malawi tó a világ kilencedik legnagyobb édesvízi tava 600 km-es hosszával és helyenként a 80km-t meghaladó szélességével. A legmélyebb pontokon eléri a 700 méteres mélységet is, és 472 méterrel a tengerszint felett fekszik. A területe körülbelül 31000 négyzetkilométert tesz ki, amelyhez tekintélyes mennyiségű sziget és partszakasz társul. A partszakaszokon három ország osztozik, amik közül a leghosszabbat – nyugati és déli partszakasz - a Malawi köztársaság tudhatja magáénak. Az északkeleti régió Tanzánia partszakasza, és a keleti régió hosszú függőleges csíkban elterülő része Mozambik felségterülete.
Köszönhetően a számos beömlő folyó és patak vízhozamának, a felső 200 méteres vízoszlop elégségesen gazdag oldott oxigénben. A tó vizének átlaghőmérséklete 23 és 28 Celsius között változik, évszaktól függően. A tó vizének hőmérséklet-ingadozásai a víz alatti látótávolságot is befolyásolják, de október elejétől november végéig szélcsendes napokon akár elérheti a 20 métert is.
A májusi esős időszak végén a tó víztükre akár 2 méterrel is megemelkedhet, ezek a vízszintingadozások jól megfigyelhetők a parti sziklákon. A vízszint magassága azonban a földtörténet folyamán is változott, tudósok bebizonyították (Scholz és Rosendahl 1988), hogy körülbelül 25000 évvel ezelőtt a Malawi tó jelentősen kisebb volt, és a vízszintje a mainál 400 méterrel (!) mélyebbre esett. Az eltelt 25000 év alatt a tó térhódítása során jelentős hordalék és aljzatréteg rakódott le, ami 40 méter vastagságúra becsülhető. A Malawi tó története során felhalmozódott üledékréteg vastagsága azonban a legmélyebb pontoknál eléri a 4 kilométer vastagságot is! Ez a rétegvastagság bizonyítja, hogy a földtörténet egyik legrégebbi édesvizű taváról beszélünk, ami a mai becslések szerint 3 és 20 millió év közé tehető.
A tudomány mai állása szerint a Malawi tóban élő afrikai sügér fajok száma meghaladja a 600-at, de becslések szerint még legalább 300 faj felfedezésre vár, amik a tó mélyebb régióiban élnek. A körülbelül 900 afrikai sügér faj, ami a tóban él, csak egy töredéke annak a számnak, ami valaha az ősidőkben a tó vizét benépesítették.
A partszakasz változatossága három különböző típusba osztható. Majdnem harmada sziklás, szakadékokkal tarkított. Ezeket a meredek, szinte járhatatlan partszakaszokat hosszú homokos lankás partszakaszok taglalják. A harmadik típus mocsaras, trópusi vízinövényekkel benőtt folyótorkolatok összessége. Ezen helyeken a finoman beáramló hordalék és homokmennyiség újabb és újabb zátonyokat, víz alatti domborzatokat hoz létre, amiket a fent említett sziklás partszakaszok különítenek el egymástól. Külön területként ezek az újonnan kialakuló élőhelyek jelentős szerepet játszanak mind a mai napig újabb fajok kialakulásában, és az afrikai sügérek evolúciójában. Egy ragadozó Malawi sügér:

A világon egy édesvízi élőhelyről sem mondható el olyan fajgazdagság és változatosság, amit a Malawi tó az emberiség számára az őshonos halfajok terén nyújt.
 És néhány mindenevő Melanochromis:

Az afrikai sügérek a legváltozatosabb és legszínesebb édesvízi halakhoz tartoznak a Földön. Az elmúlt évtizedek folyamán az európai amerikai és ázsiai országokban élő akvarisztikát kedvelők körében jelentősen teret hódítottak, és nagy népszerűségre tettek szert. Viszonylag könnyű tartásuk, izgalmas viselkedésmódjuk és szaporíthatóságuk miatt tartásuk és ismeretterjesztésük egyre népszerűbb, így a természetet kedvelők köreiben is nagyfokú irántuk az érdeklődés.
Az afrikai nagy tavak közül a Malawi tóban élő afrikai sügér fajok száma konzervatív becslések szerint meghaladja a 900-at, de sok faj eltérő színezetben fedezhető fel a Malawi tó különböző földrajzi élőhelyein. Ezek a földrajzi variánsok a tudomány számára mind a mai napig folyamatos kihívást jelentenek, nem csak felfedezésük miatt, hanem mert az afrikai sügérek evolúciója nyomon követhető.
Ajánlom Önnek is, hogy terveztesse meg velem álmai akváriumát, és vásároljon bele  afrikai sügéreket!!



English:

LAKE NYASA (LAKE MALAWI)

LOCATION
• Niassa, Mozambique; Malawi; and Ruvuma, Tanzania.
• 9:30-14:30S, 34:51-34:57E; 500 m above sea level.
•
 DESCRIPTION
Lake Nyasa is the most southerly of the great African Rift Valley lakes. It is about 560 km long and has a greatest width of about 75 km. In contrast with Lake Tanganyika, it consists of a single basin with greatest depth of about 706 m near the western shore about 45 km north of Nkhata Bay. It lies between 9:30-and 14:30S at an altitude of about 500 m in a tropical climate. However it lies far enough south of the equator to experience marked seasonal variations in wind, temperature and precipitation.
The lake occupies part of the southern end of the Rift Valley system and is to a large extent delimited by faults, particularly to the north and on the eastern coast. In these areas the shores are steep and depths in excess of 200 m are found close inshore. At the southern extremity and along the southern half of the west coast the shoreline is more gently shelving. From here the bottom rises gradually to north and south and, except for a ridge some 20 m high at 10:25S, there is no trace of separate basins as in Lake Tanganyika. In further contrast to Lake Tanganyika, where a depth of 200 m is found within 20 km of the southern extremity of the lake, in Lake Nyasa such a depth is not encountered within 110 km of the southern end (8, 1).


 PHYSICAL DIMENSIONS
Surface area [km2]: 6400
Volume [km3]: 8400
Maximum depth [m]: 706
Mean depth [m]: 292
Water level: Regulated
Normal range of annual water level fluctuation [m]: 0.7-1.8
Length of shoreline [km]: 245
Catchment area [km2]: 6 593

A Tanganyika tavat létrehozó hegyek

Aquarium builder: Malawi and Tanganyika cichlids, and biotop

A Tanganyika tó az űrből

mbuna sügérek színváltozatai a Tanganyika tó körül

Emperor cichlid ws terrapin

The B. microlepis pair defend his territorium. The Emperor cichlid is growing 65-70 cm!
The film was made in Lake Tanganyika.

Aquarium builder: Malawi and Tanganyika cichlids, and biotop.
Do you want a wonderful cichlids tank? Melanochromis, Aulonacara, Fossorochromis, and many more cichlids!

Boulengerochromis microlepis, the Emperor cichlid is a new favorite.
Please write me!
I planing, drawing, building and set-up your dream tank!
300-3000 liter aquariums!

By: Sándor

Aquarium building

Welcome!
my name is Sándor Iványi. I am a hungarian aquarium designer.
I plan, build, and set-up  your dream tank!
I love Malawi , Tanganyika, and South-american cichlids, and characins.
My tank is 1300 liter. My fishes one pair Boulengerochromis microlepis.
My favorite marks: SERA, EHEIM.
Please look my tanks!
My E-mail: aquabuilder@gmail.com